Javaslom, aki tudja, olvassa el, nagyon tanulságos minden csecsemővel, anyával vagy akár gyerekekkel, felnőttekkel foglalkozó ember számára. (Akár, ha magunkról gondolkodunk...akkor is.)
Neurológiai oldalról közelíti meg a korai érzelmi állapot és stressz-szint hatását a későbbi viselkedésre, egyáltalán az életünk alakulására. Ő maga is leírta, hogy tulajdonképpen a kutatók semmi újat nem mondanak: ha az anya jól van, válaszkész és biztonságot nyújt a babának, akkor a csecsemő is jól van, és érzelmileg kiegyensúlyozott ember fog cseperedni belőle. De a kutatások nyomán ezt neurológiai és hormonális változások, állapotok vizsgálatának eredményeivel is alá tudják támasztani, ennek hatására a szkeptikusok is talán elfogadják, hogy a gyereknek a rendszeres sírástól, és az érzéseinek figyelembe nem vételétől nem pusztán a tüdeje nő, hanem tönkre is megy/nem fejlődik megfelelően az agyának egy fontos része (prefrontális kéreg). Szóval ajánlom mindenkinek meleg szívvel. Nem könnyű olvasni, és sajnos a nem túl gördülékeny fordítás és a gyatra szerkesztői munka sokat ront a magyar változat élvezetén... De ennek ellenére érdemes hozzáfogni. (Amúgy a szoptatásról is többször ír, ellentétben a hasonló témájú, és szintén jó Okosan nevelni tudni kell című könyvvel.)